– Érzed a fenyő illatát?
– Igen, bár náthás vagyok.
– Takarózz be jobban, hideg van.
– Jó. Betakarózom. Még mindig törődsz velem.
– Még mindig. Még mindig szeretlek. (Nevet)
– Szép ez az este.
– Szép. Szenteste.
– Emlékszel, amikor a gyerekek felborították a fát?
– Emlékszem. Nagyon dühös voltál, aztán csak nevettél. Még a könny is kicsordult a szemedből. Béci nem tudta eldönteni, hogy rosszat tett-e, vagy nem, sírjon vagy nevessen.
– Még négyéves se volt.
– Van egy meglepetésem.
– Én már semmin se lepődöm meg.
– De. Ezen meg kell lepődnöd.
– Jó. Meglepődöm. Mi ez?
– Egy üveg pezsgő.
– Meglepődtem. Egy egész üveg?
– Igen.
– Loptad?
– Nem. Vettem.
– Honnan volt rá pénzed?
– Loptam. Szégyelltem is magam.
– Szép az élet!
– Az. Bontsd ki, kérlek.
– Szinte már el is felejtettem, hogyan kell.
– Megisszuk az egészet.
– Meg.
– A gyerekek egészségére.
– A gyerekekére. Meg a mi egészségünkre.
– Ami volt, az már nincs.
– Ne légy ünneprontó!
– Nem vagyok. Pohár van?
– Pohár nincs. Üvegből tud inni, uram?
– Igen. Megpróbálom.
– Csillagos az ég.
– Csillagos. Gyönyörű.
– Az.
A kukák mellett ott árválkodott a pezsgősüveg. Szinte alig hiányzott belőle. Az idős férfi és nő egymás kezét fogva feküdt a földön. És hideg volt. Nagyon. Mínusz tizenegy fok.
8 megjegyzés:
Megrendítő párbeszéd. Sajnos nagyon élethű is.
Jó írás.
Vox
Szia Joc! :)
Nemrég hagytam néhány gondolatot az Apróságoknál arról, hogy nagy kedvencem az a sorozat, ám ez az írásod most is mélyen megérintette a lelkem, mint már annyiszor.
Súlyos problémát társz fel benne, napjaink szégyenét, mely fölött nem lehet és nem is szabad elmenni.
Az kevés, hogy megkönnyeztem - és valószínűleg minden olvasó -, tenni is kell értük. A megoldás nem csak a nemes szándékú emberek kezében van, a kulcs magasabb szinten található, de az írástudók számára megadatott a lehetőség, hogy felhívják a figyelmet, érzékenyítsenek, mert összefogással közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.
Jól állnak neked a lírai hangvételű, gondolkodtató, cselekvésre késztető művek; arra ösztönözlek, hogy ezen a vonalon próbálj még jobban kiteljesedni, mert az érzésekben, érzelmekben rejlik a tettek legyőzhetetlen ereje, a küldetés eredményessége.
Egyszerűen felépített, hatásos írás.
Gratulálok, Joc!
Köszönöm, hogy olvashattam! :)
Szeretettel: Kankalin
A kép, amit lefestettél ismerős, fájdalmas, a trollok is ismerősek. És tapasztaltam már, hogy tényleg nem szabad vitába keveredni velük, mert vagy feladja az ember, vagy lehúzzák a saját mocsarukba. Fájdalmas történet.
Szia Kankalin!
Köszönöm megtisztelő véleményedet, elemzésedet, teljesen egyetértek veled, mint sok mindenben.
Ezt az írást, karácsony táján, mindig felteszem, mondjuk azt, hogy érzékenyítő írás, bár én azt gondolom, nem egy ország nem működhet úgy, hogy mindig kell gyűjteni valakinek, mert bajban van, az állam felelőssége nagyon nagy ebben a kérdésben (mindt minden másban is!).
Azt látom, hogy az írástudók és a hatalom egyre jobban szembekerülnek egymással, a szabad szellem nem tűri az igát. Vox vetette szememre valamelyik nap, hogy másképp kellene megírni egy témát, de én úgy gondolom, az irodalom – minden emberi értéke, érzelmessége ellenére is – néha vad, és annak is kell lennie.
Persze, én csak egy vidéki tollforgató vagyok, semmi sem múlik rajtam, az is nagyképűség, hogy irodalom kapcsán magamamat hozom szóba, de az ember gyarló és esendő, és halandó. Onnantól kezdve pedig nincs visszaút.
Köszönöm!
Ölellek!
Joc
Köszönöm István!
Egyetértek, a trollokkal nehéz. Velem is nehéz, bevallom, ám a trollokat, ahol van rá lehetőségem, kíméletlenül eltávolítom, mert semmi hasznuk sincs. Semmi.
Vox, köszönöm!
Szia Joc! :)
Visszajöttem.
Én is azt mondtam, amit te, csak kankalinosan: "a kulcs magasabb szinten található", azaz a kormány kezében. Az érzékenyítés alatt pedig azt értem, hogy az emberek szívére hatva talán erősebben és maradandóbban ki lehet verni a biztit, mint direktben. A hirtelen felindulás hamar lelohad, a lélekbe ültetett érzések pedig tartósak, felerősítik a tenni akarást. Csupán a megközelítés más, a cél ugyanaz.
Nagyon sok múlik a tollforgatókon, így rajtad és rajtam is.
Én is ölellek: Kankalin
Kankalin!
Értettelek. És teljesen egyet is értek!
Megjegyzés küldése