Érzem illatod, amit itt hagyott
a megsárgult erdők felé futó szél,
a kéj mély bódulatban csábítja ujjaim
hegyek és völgyek titkos útjain,
meg nem állítja szeszély.
Érzem illatod, amit itt hagyott
a lomhán, lustán zuhogó őszi eső,
fénylő, esendő férfilétem látom lángra
lobbanni parázson: hozzám simul
s elveszejt örökre a nő.
Érzem illatod, amit itt hagyott
a szitáló ködben bujdokló
részeg álom,
könnyen legyőz bősz, ruhátlan angyal,
ajka ajkamon időz, míg mérge
szétfut minden idegszálon.
Fotó: pinterest
4 megjegyzés:
... így van ez :) ha démonok kisér(t)getik az embert.
"A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér." - JA
Szia Vox!
József Attilának igaza van, mint mindig, a szerelem tényleg halálos tünemény, de – szerencsére – mindenki megpróbálkozik vele, valójában nem is olyan rossz az, sokkal több előnye van, mint hátránya.
A démonok között is van csábos és kedves, úgyhogy rendben van ez a vers, szerintem.
Joc
Természetesen rendben van.
Azt elfelejtettem odaírni, hogy JÓ vers!
... az ész megáll ...:))
Megjegyzés küldése