Komorak ezek a fekete betűk,
beszivárognak a szöveg szövetébe,
akár a lassan ölő méreg,
minden fényt elvesznek,
csak a sötétség kuncog.
Színesebben kellene írnom.
Egy öregembert látok a tükörben,
mélyre vésett ráncokkal –
mindegyiknek története van.
És szakállam is ősz már.
Színesebbnek kellene lennem.
Rejtjeles üzenetek érkeznek,
a hallgatásom áthallatszik falakon,
a kiabálásom észrevétlen –
mozdulatlanságba dermed a toll.
Színesebben kellene élnem.
Amíg lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése