megvilágosít,
mondták,
hogy van Isten,
van ajándék a
kilincsen,
van kérdés
és van válasz,
legyen bár vézna
vagy vállas,
okos,
netán bugyuta,
mindegy,
csak legyen
tolerancia;
majd megvilágosít
a „könyvek könyve”,
ártatlan gyilkosok
és bűnös áldozatok
könnye,
vagy tán a hallgatás,
esetleg a beszéd,
hisz nem elég tudni,
látni is kell a
Koponyák hegyét –
csak sejteni lehet,
hol a hiba,
főleg, ha nincs elég
tolerancia;
de majd megvilágosít
a halál,
akkor nem számít már
a száj, a háj, a báj,
bár bennem is ott
a félelem,
így végzi mindenki,
nem csak az istentelen,
telve reményekkel a
párnaciha,
a megértésben nem segít
a tolerancia;
ám csodás e kétség
és gyönyörű rejtelem,
Isten itt van,
vagy túl a hegyeken?,
vagy a virág kelyhében
és illatában,
a vihar esőcseppjeiben
pólóban és esőkabátban?,
netán Isten te vagy,
meg én
mint finom,
titokzatos csók a
mindenség lehunyt
szemén?…
Én nem tudom,
gyarló létem
mire elég,
isteni vagy emberi
részecskék bitorolják e
szívem helyét,
de ha elég erős a vágyam,
örökké élek-e
halálra szántan?,
és azt sem tudom,
hogy bennem
hol az Isten,
csak valamerre megyek,
valahonnan jöttem;
de ha ez a dolga,
biztosan megbocsát,
de ha az is dolga,
lesznek még csodák,
és ha embernek teremtett,
megérti minden
gyarló vágyam,
embernek teremtett,
és én itt vagyok,
halálra szántan.
Fotó: helloszlovenia
4 megjegyzés:
Amikor először olvastam ezt a versedet, Adyra asszociáltam - Hiszek hitetlenül Istenben - most sincs másképp.
Út- és igazságkeresés olvasható ki soraidból, kapaszkodás az életbe, de megbékélés a halállal, mint az élet természetes velejárójával.
Addig vannak álmok, poklok és mennyek, de mindegyiket meg kell tapasztalni, hogy elhiggyük.
Aki nem látta a poklot, csak halványan tudja elképzelni, a magaslatok pedig néha oly messzinek tűnnek, hogy csaknem elérhetetlenek, ám a földi létben léteznek fokozatai, melyek irányítására mi magunk is képesek vagyunk.
Versed elgondolkodtatott a rendelkezésünkre álló lehetőségekről, belső vívódásokról, önmagunkkal folytatott örökös harcunkról, de ezek a csaták vezetnek el az álmok és remények kiteljesedéséig.
Azon túl, hogy gondlatokat ébresztettél, kiemelem a forma összerendezett, megértést segítő jellegét, mert magaddal tudtál vinni erre a belső utazásra, ami számomra élményszerű megélés.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a verset, mert közelebb kerültem a kacifántos úthoz és a - bármennyire hihetetlen - létező igazsághoz. :)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megtisztelő a véleményed, az én hitetlenségem is sok apró „hitből” tevődik össze, hiszek az életben, és minden velejárójában, mely szebbé és élhetőbbé teszi a mindennapokat, még akkor is, ha tökéletlenségében mindig arról győzköd, hogy sokszor semmi értelme semminek.
Ez a vers valóban egy beszélgetés után született, mely a vallásos hitről szólt. Tiszteletben tartom, ha valaki így áll az élethez, a misztikumhoz, Istenhez, de elvárom, hogy ez a tisztelet fordítva is működjön, hogy esetlegesen én nem így látom, nem így gondolom.
Mindenkinek más az útja, mindenki mást tapasztalt, mindenki másképp érez, másképp gondolkodik. És ez így van jól.
Nagyon tetszik a vers. Ez egy igazi, nagy költemény, örökké aktuális lesz. Gratulálok!
Kedves Ismeretlen, köszönöm. Örökké aktuális lesz, hacsak el nem veszik a süllyesztőben.
Megjegyzés küldése