Nyugat-balkáni anziksz

Azt hittem, régen, merészen,

a világ az enyém;

Paál Istvánnal beszélgettem,

egy, két, sok pohár

bor mellett, azt éreztem,

a színház az élő lelkiismeret,

és kiderült mellesleg,

a sok kurva párttag

nem szellemileg prostituált,

mert ahhoz kellene

szellem, jellem;

hát, vége lett annak a kornak is,

a rendszer felfalta önmagát,

maradt a sok kurva párttag,

szellem és jellem nélkül,

ugyanúgy beleugatva mindenbe,

ugyanúgy eltorzítva a valóságot,

ugyanúgy szétlopva szemérmetlenül

mindent,

csak jobb a píár, csak nagyobb az arc,

másféle színű a zászló;

a színház az élő lelkiismeret,

hát nem is jár színházba az a

sok kurva párttag,

Paál István pedig már halott.

Nyugat-Balkánon

ismét keletről fúj a szél,

ismét dúl a harc,

ismét mindenki ellenség,

minden ismét bűzlik –

és ismét vigyorog

az a sok kurva párttag.