APRÓSÁGOK 8.

Kiképzés

– Te leszel a hadifogoly – jelentette ki ellentmondást nem tűrőn Kanalas Dzsoki. Keményen megmarkolta Fürjes Benjámin karját. A fiú megrettenve nézett rá, megigazította orrán okuláréját, aztán lehajtotta fejét.

– Én nem akarok hadifogoly lenni – válaszolta halkan.

– Te csak ne dumálj! – hördült fel Gesztes Sanyika. – Az apám is mondta, hogy ti nem olyanok vagytok, mint mi!

– Mert mi milyenek vagyunk?

– Nem olyanok. Ne vitatkozz! Háború van. Mi leszünk a győztesek! Te meg vesztes vagy. Hadifogoly.

– Hagyjátok már békén! – kelt Benjámin védelmére Hajas Réka.

– Na, egy csaj csak ne dumáljon bele mindenbe! Húzzál el innen! Apám is megmondta, a csajok csak a konyhába valók.

– Apád azt is mondta, hogy a gyereke nagyon hülye?

Gesztes Sanyikának ökölbe szorult a keze, összehúzta a szemét, egy lépést tett a lány felé.

– A csajok nem értenek a háborúhoz. Húzzál innen babázni!

– Az én apám mérnök – vetette közbe Fürjes Benjámin. – Ő azt mondta, jobb a béke, mint a háború.

– Nem érdekel, mit mondott az apád – torkolta le Kanalas Dzsoki. – Te hadifogoly vagy. És “statuális” bíróság elé fogunk állítani. Kötözzétek meg! – intett a körülötte ácsorgó fiúknak. Az iskolaudvaron kitört a háború, aztán gyorsan véget is ért.

– Úristen! – sikoltott fel Garami Laura tanárnő. – Egy fiút felakasztottak a kézilabdakapura.

– Háborús veszteség – dünnyögte unottan Békefi tanár úr. Tett még egy kis cukrot kávéjába.

– Büdös zsidók – mordult fel Kasza István, a matematika tudora.

– Nem azok – ingatta fejét Békefi. – Az apja mérnök, az anyja újságíró.

– Na, akkor még rosszabb. Okostojások!

– Rendes emberek – hajtotta le fejét Békefi, leült az íróasztalhoz.

– A túl okos emberek nekem mindig gyanúsak – vágott egy grimaszt Kasza István. – Na, de lesz itt rend, kérem!

Ostya

A megvetett ágy előtt térdelt, összekulcsolta kezét, még a szemét is lehunyta, halkan mormolta az imát, aztán nehézkesen felállt, hálóingét kihúzta fenékvágatából, mely az irdatlan méretű farpofák közé szorult. A konyhában evett egy szelet csokoládét, ivott egy pohár narancslét, aztán elindult a hálószoba felé.

Igen, neki küldetése van, az biztos, a Jóisten kiszemelte, feladatot rótt rá, súlyos és nehéz feladatot. Ő őrszem, vigyázó, lát és hall, ha kell cselekszik, mert a bűn örvénylik a világban, az erkölcs romokban. Nem, ezt nem lehet tovább tűrni, aki nincs velünk, az mind ellenünk van, meg akarják gyalázni a hitet, a vallást, magát az Istent is, de ő, Kenderfalvi Emerencia Isten hűséges katonája lesz. Megfogadta.

Hűségesen írta feljegyzéseit, már a harmadik kockás füzet telt meg gömbölyű betűivel; Gerdai tanárnő egy ribanc, mindig miniszoknyában jár, szinte kilátszik belőle a fél segge. Erkölcstelen némber, akihez ismeretlen férfiak járnak esténként. Talán még kurva is. Tanárnő létére. Na, szép. De már rakják neki a máglyát.

Mocsonai pedig nem jár templomba, a polgármesteri hivatalban dolgozik. És mégsem. Ki fogják rúgni ezért. Majd ő tesz róla. Neki muszáj lenne, mert példával kell elöl járni a hitetleneknek, Isten is példával jár elöl, mindenki pokolra kerül, aki nem szögezi ki a feszületet szobája falára, ágya fölé. Nem lehet csak úgy élni a vakvilágba bele, hit kell, szilárd erkölcs, nem a homoszexualitás, meg a népek keveredése. Milyen gyerekek lesznek így? Kékek, zöldek, barnák, feketék? Undorodva gondolt arra, hogy egy néger férfi levetkőzik előtte.

Dudás Feri pedig kommunista, a disznó, már az apja is kommunista volt, és egy szava sem igaz neki, biztos lop is. Mindenhonnan. Ahonnan csak tud. Borzasztó emberek vannak!

Kégler doktor rendes embernek látszik, de a múltkor rászólt Emerenciára, hogy ne dugdosson a postaládájába mindenféle vallásos anyagokat. Emerencia rémületében letagadta, hogy ő az elkövető, este három imával többet is mondott el, szégyellte, hogy hazugságon kapták. Ügyesebbnek kell lennie. De addig nem nyugszik, amíg a doktort el nem csábítja a templomba. Egy gazdag támogató mindig jól jön. És egy doktor támogató is. Az emberek még hisznek a doktoroknak. A doktoroknál csak a papoknak hisznek jobban.

Aznap este elégedetten tért nyugovóra. Istent nem lehet legyőzni! Az még az ördögnek sem sikerült. És ő már egyenes úton halad a mennyország felé. Mert csak a tiszták látják a fényt. El kell égetni minden rebellis könyvet. Meg kell égetni minden rebellist.

Néhány percig még azon gondolkodott, hogy pisilt-e lefekvés előtt, aztán mély álomba zuhant, Beszteri atyával álmodott. Olyan elegánsan tudja a szája felé nyomni az ostyát. Emerencia álmában elmosolyodott.

Az utcán

Barga Anasztázia ült az ágyon. Az út szélén. Előtte elrobogtak az autók, kamionok és buszok. Szorította magához táskáját, de nem mozdult. Az ágy mellett volt mosógépe, annak nekitámasztva az esküvői fotójuk. Körben az összes holmija. Azt a piros fazekat úgy is ki akarta dobni.

Szegény férje már nem élt. Két éve infarktust kapott, amikor elolvasta a bank levelét. A kórházig sem bírta ki. Barga Anasztázia csak ült ott, némán, bámulta a térkövet a járdán . A végrehajtó, a rendőrök már elvonultak. A kilakoltatás gyorsan, szakszerűen zajlott.

Nem tiltakozott. Nem szólt egy szót sem. Csak nézte őket. Szótlanul írta alá a jegyzőkönyvet. Az egyik rendőr megkérdezte tőle, hogy minden rendben van? Bólintott.

Persze. Minden rendben van. Hetvenkét évesen már mi baj történhet? Még meleg van. Még él. Csak bámult maga elé. Aztán eleredtek a könnyei.

Fotó: civilhetes