Durcásan tekerted törölközőbe vizes hajad, nem is sikerült teljesen tökéletesen, egy rakoncátlan tincs kibújt, és szemtelen táncra kelt, tudtod nélkül. Nem mertem még mosolyogni sem, leültem a székre, bámultam a szőnyeg összekuszálódott rojtjait, csak periférián mertelek nézni téged, amint előveszed a hegedűt, bekapcsolod az erősítőt.
Dühös dallamokkal indítottál, a vonó szálai hajad megszökött tincsét kérték fel egy tangóra, bár zavarba jöttek Mozart A-dúr hegedűversenye hallatán, ám egy Ella Fitzgerald dallam feloldotta gátlásaikat. Queen következett, Kind of Magic, durcásságod feloldódott a lágy harmóniákban, lehunyt szemmel hegedültél, de a mosoly már ott bujkált ajkadon. Kéttörölközős hegedűművész, egy a fejeden, egy a testeden, én pedig belevesztem a hangokba, miközben néztelek, miközben mindenfelé járt az eszem, miközben majdnem azt gondoltam, meg kellene tanulnom hegedülni, talán a két törölköző ezen segítene, ám lehet, nem mutatnék benne olyan jól, mint te.
Egy Nightwish nóta majdnem felugrasztott a székről, az Angel egyébként is kedvencem, énekelni kezdtem, amikor eszembe jutott, hogy nem tudok énekelni. Nem elég jól. Egyáltalán nem jól.
Leültem a székre, térdemre fektettem mindkét kezem, kihúztam magam, ártatlan képet vágtam. A zene csodákra képes. Magamhoz kell vennem azt a két törölközőt, ami rajtad van. Mindenáron! A zene csodákra képes.
Fotó: Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése