Mammon serege

Persze, csak úgy kell tenni,

mintha...,

újabban mindent elbír

a papír és a tinta,

mintha minden rendben

lenne,

mintha csak bólintó

kapcsolót lehetne

szerelni az emberekre,

mintha csak be lehetne

plakátolni a hazát,

aztán elképedni:

nem látsz tőle, nahát?

Csak úgy kell tenni,

mintha elég lenne

a kenyér,

és kimondani,

nem kap az, ki henyél,

sejtetni, kap a pofájára,

aki dumál,

felségsértés a vád,

még ha nincs is király;

csak úgy kell tenni,

mintha itt lenne

az erő,

mintha felesleges lenne

a temető,

hisz mintha itt járna

köztünk a „Teremtő”,

mintha szószéken

születne az igazság,

mintha térdre esne,

ki papi csuhát lát,

mintha a projekt neve

az lenne: Kánaán,

mégis mintha kicsit túl sok

lenne a titok és a talány,

mintha túl sok lenne

a jajgatás, meg az ima,

mintha átfestve

recsegne a demokrácia,

mintha szolgák lennének

csak és urak,

mintha lenne olyan,

aki utat mutat;

minthaország még

mintha lenne,

mintha benne bárki

is lenne szeretve,

mintha nem csak gyomot

nevelne a magyar ugar,

mintha jutna mindenkinek

hús, kenyér és hal,

mintha komolyan venne

bennünket bárki,

mert ősi nyilainkkal

akarunk még mindig

vadászni,

mintha valaki az időt

visszatekerte volna,

vallásháborút játszva

támad ismét a szittya

horda,

miközben nincs már

se emberség, se morál,

Mammon serege

– csámcsogva, röhögve –

mindent felzabál!

Fotó: pixabay