Gondolom

Sejtelmes ívekbe, formákba

gubancolódik tekintetem,

nem merészelem,

csak gondolom,

ajkadon mosolyba rejtve

cinkos divattervezők

egyértelmű szándéka

(sejtelmes ívekbe,

művészi formákba

fogalmazva),

ráutaló magatartásod

rám utal,

a nonverbális közlés

nem fukar,

én meg magamat hagyom,

akaratom végletes gyötrelmébe

fűzve az asztalon, a kávé mellett

gyönyörben fogant szavak

közt érzem illatod,

itt vagyok,

mint kit épp elhagyott

a józanság tükrében

csillanó jelen,

félénken padlóra

henteredik az értelem,

miközben sejtelmes

ívekbe, formákba

gubancolódik tekintetem,

nem merészelem,

csak gondolom,

de azt nagyon,

nagyon nagyon.

Bosch - Gyönyörök kertje (részlet)