Aléltan hullik
szemérmetlen dekoltázsodba
tekintetem,
eluralkodik rajtam az
esztelen, nesztelen vágy,
hogy egekre fessek orgonát,
halomba rakjam az ostoba,
mostoha időt,
kerítőnők fogságába essem,
és elfelejtsem,
mily veszélyesek a nők.
Aléltan hullik
szemérmetlen dekoltázsodba
tekintetem,
hirtelen azon veszem
észre magam,
minden gondolatom
alaktalan,
majd hiánytalan
tökéletességgel
ugrik be a képlet,
miképpen lehet
felületét számolni
a gömbölyűségnek.
Aléltan hullik
szemérmetlen dekoltázsodba
tekintetem,
hol már csak a
sejtelem merészel,
már nem lehet
beérni a résszel,
csak az egésszel,
bár majdnem
ledönt lábamról
a disszonancia,
bennem a hiba,
hogy már nem elég
a fantázia.
Aléltan hullik
megértő mosolyodba
elgyötört tekintetem,
hát mégsem vagyok
érdemtelen,
nincs máz,
nincs frász,
kiteljesedik a
dekoltázs,
bolygók együttállása,
semminek sincs határa,
semminek sincs vége,
minden le és helyére
kerül végre,
én pedig
örülök, hogy
(bár rég, de)
jól megtanultam
a felületszámítás
képletét.
Fotó: pixabay
5 megjegyzés:
Huncut matematikád nem egy felületesen megírt költemény.
Tombol a vágy. (Felületszámításod hibátlan... bár 2X2 néha öt) :)
Élmény volt. Lendületes, sokatmondó, tökéletes.
Vox
(a tördelésen javítani kellene)
A matematika nem tartozott kedvenc tantárgyaim közé, de ilyen megvilágításba helyezve törvényeit egészen élhető.
Ebből az következik, hogy a költészet csodákra képes. Kősziklából is vizet facsar, racionalitásból lírába menekít, szürkeséget izgalmas színekkel telít, alakít, formál, terel, bizonyosságot ad egyszerű képletekről, tanulságokról; nem szabad túlbonyolítani a megoldási útvonalat, így lesz teljes a siker.
Más férfi szemszögből megírni, más női fejjel olvasni, viszont a két gondolat találkozása hibátlan eredményhez vezethet.
Osztottam, szoroztam, gyököt vontam, majd inkább hatványoztam; megállapítottam, hogy bármilyen száraz a matematika, létezik szép oldala is, ha pedig interdiszciplináris kapcsolatokkal ötvözzük - mint például a csillagászat -, máris megmutatkozik kendőzetlen gyönyörűsége.
A matematika is olyan, mint a biciklizés; nem lehet elfelejteni, csak gyakorolni kell.
Így olvastam ezt a versedet.
Jólesett, köszönöm az élményt! :)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Vox!
Köszönöm, valóban, néha 2x2 néha öt, de van, amikor hat az emberre, bár az is előfordul, hogy „nyóc”, ám jó játék volt ez a szavakkal!
Joc
Kedves Kankalin!
Köszönöm értő hozzászólásodat! A matematika mindennel összefügg, gondolkodásunk alapja, vagy nem gondolkodásunknak, amikor eszét veszti az ember, mert a vizuális együtthatók felülírják a görbületi sík matematikai alapjait, melyek egyébként számíthatók. Persze, aki számító, az sosem kapja meg, amit akar, de én is élveztem írni ezt a verset, mert összetett élmények alapján működött.
Joc
Megjegyzés küldése