Ficzuk úr elgondolkodva ücsörgött a Vörösmarty téren, bámulta a leszegett fejjel sétáló, rohanó embereket; Annácska jutott az eszébe, aki még mindig nem keveredett elő önmagából; gömbölyű seggét látta maga előtt, melyet oly szívesen fogna tenyerébe; talán, majd egyszer. Lehunyta szemét egy pillanatra, amikor azonban ismét kinyitotta, nem ismerte fel a teret. Minden negyedik ház narancssárga volt, a falak, az ajtók, az ablakok, a tető, az udvaron bólogató hárs is, a házból kilépő emberek ruhája, cipője, még a pórázon vezetett, hangosan ugató foxi is.
– Vezér üti gyalogot – kiáltotta hangosan Kosztás Bálint, az újságos, megigazította magán narancssárga kötényét, hátrasimította gyér narancssárga haját, aztán megvetően nyújtotta az újraindított Népszabadságot egy tiritarka vásárlónak. – Nem lehet mindenki tökéletes – fűzte hozzá bosszúsan –, ha rajta múlna, a gyalogok már régen kussban lennének.
Ficzuk úr is vásárolt egy Népszabadságot, megforgatta, olyannak tűnt, mint régen.
– Jobban tenné, ha nem kompromittálná magát az utcán azzal a lappal, mert még baja eshet – vetette oda az újságárus. – Vezér üti gyalogot – kiáltotta teli torokból –; minek ugrál, aki gyalog van? – fűzte hozzá sokkal halkabban.
Este a televízió bemutatta Dr. Feinster Adalbert génkutatót, aki vigyorogva bámult a kamerába, először nem szólt egy szót sem, csak csibészesen a háta mögé mutatott. Egy parkot pásztázott a kamera, melyben a fű narancssárga volt.
– Kísérleteink eredményesnek bizonyultak, a fű narancssárga. Él, lélegzik; még nem fotoszintetizál, nem ehető, de jól mutat. Az Európai Uniós pályázaton nyert pénzből már elkészült a génmanipulált kecske is, mely tökéletesen narancssárga, németül tud mekegni, a füvet nem szereti, csak a hamburgert, de biztatóak a kísérletek, év végére már a rovásírást is olvasni tudja majd.
Felzúgott az ütemes taps, Csibike, a formás riporternő blúzából kintebb helyezte formás melleit, Karsai, a gyártásvezető nyakon csapta az operatőrt, aki nem tapsolt; néhány pillanatig csak a narancssárga térkövet és a félretaposott narancssárga cipőket lehetett látni, majd a szél odafújt egy leszakított plakátdarabot, Old Spice reklám lehetett valamikor: “Bizonyíték kell, nem ígéret!”
Még aznap kirúgták a királyi televíziótól a gyártásvezetőt és az operatőrt is, élő adásban nem szerepelhet bizonyíték, csak ígéret!, ordította a főszerkesztő. Karsai tiritarka ruhában ácsorgott az íróasztal előtt, fogta a narancssárga munkaruhát, és a főszerkesztőhöz vágta. Az elszabott kezeslábas ujja lesodorta az íróasztal felét elfoglaló vezér életnagyságú mellszobrát, mely nagy csattanással darabokra tört a narancssárga márványpadlón. Meredten nézték, hogy a mellszobor belül üres, a narancsszín, csillogó, fényes kéreg alatt semmi sem volt. A főszerkesztő lassan a szája elé emelte mutatóujját.
– Egy szót se! Senkinek se!
Ficzuk úr még megnézte a következő riportot is, Dr. Proli Pál nyilatkozott, hogy állandósítani akarják az esti narancssárga égboltot, ez pontosan a világosság és a sötétség közti állapot, mely az országimázs szempontjából különösen kívánatos, hiszen a kapitalisták be akarják tiltani a narancssárga festéket is; népünk a létéért harcol, mindenki velünk van, aki nincs, az meg tiritarka, piszkos ellenforradalmár!
Kopogtattak, Ficzuk úr kelletlenül ment ajtót nyitni. Két magas, megtermett, fekete bőrkabátos férfi állt a folyosón.
– Ön Ficzuk Gábor Elemér? Tagadja, hogy könyveket árul? Mindenféle könyvet?
– Mivel könyvesbolti eladó vagyok, így ez a megállapítás egészen helytálló lehet.
– Tudja, hogy ez tegnaptól tilos?
– Nem tudtam, de a könyveket szeretik az emberek.
A két férfi egymásra nézett.
– Vezér üti gyalogot!
Ficzuk úr előtt elsötétült a világ.
– Ébredjen jóember – rázta meg Ficzuk úr vállát Kosztás Bálint. – Mindjárt besötétedik, nézze milyen gyönyörű narancsszínű az ég alja.
Ficzuk úr lassan tért magához, egyébként is mindig nehezen ébredt álmából. Körülnézett, nagyot sóhajtott, minden a régi. Nem, már nem minden a régi.
– Igen, gyönyörű – bólintott. – Kár, hogy már most is túl nagy a sötétség – mosolyodott el, és elindult hazafelé.
Fotó: Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése