Aztán csönd

Egy furcsa, dallam kísért éjjel,

kéknek látom, szépnek hallom,

szívdobbanásaimat ellenpontozza

(rácsodálkozom, hogy van szívem!),

üstdob, konga és lágy basszus

a kíséret,

lüktető és erőteljes,

a szaxofon keserédes futamai

pontos „verssorok”,

érthető gyönyör,

érthető fájdalom;

olykor egy-egy félhang

megtöri a harmóniát,

mert a harmónia mindig megtörik.

Napokban fotókat láttam

a Bergen-belseni koncentrációs táborról,

Auschwitzban én is jártam,

szerencsére nem fogolyként –

az emberi aljasság dúrban szól,

mindig dúrban, keményen,

indulókkal és magasztos zenékkel,

ám csak a legnagyobb zeneszerzők

képesek a gyűlölet valódi arcát

hangokkal „megfesteni”.

Valójában az emberi méltóságról

akartam írni,

ismét,

izgat ez a téma,

egy kávé mellett sokat beszélgettünk erről,

olykor vörösbor csillant a poharakban;

sokan azt mondják,

a dominancia mozgatja a világot,

de mit mondanak az elnyomottak,

a bebörtönzöttek,

a legyilkoltak?

Egy gyerekkori ismerősöm egyszer

meg akarta mutatni,

mi a gyűlölet;

egy kismacskát kikötött a fához,

kezembe nyomta apja bozótvágó kését,

képzeld, hogy ő egy büdös cigány,

egy rohadt zsidó,

a gyűlöleted erőt ad,

apám tudja, mondta,

csapd ketté,

tedd meg, vagy ő pusztít el!,

ordította fülembe.

Lecsaptam a bozótvágóval,

a madzagot vágtam el,

a rémült kismacska elrohant.

Csak egy macska, mondtam,

apád pedig egy hülye!

Betört orral mentem haza,

jól jártam,

fel is szabdalhatott volna,

mert a gyűlölet erőt ad,

ahogy emlegette,

és fegyverrel a kézben

majdnem mindenki bátor.

A maszk zsinórja előre húzza fülem,

a maszktalanok csúnyán néznek,

hiszen már mindent szabad,

tagadni, elhinni, hirdetni,

maszktalannak lenni;

nem nézek vissza csúnyán,

nem szólok semmit,

bár egyre inkább úgy gondolom,

az emberi méltóságot

szép szavakkal védeni

nem elég!

Lassan tényleg itt a tavasz,

élvezem a napsütést,

érzem a szabadság illatát,

mely áthatja a levegőt,

virágillattal,

a maszkok felett megcsillannak a szemek,

az ember nem lehet gyáva,

a törékeny békét

csak erővel lehet megteremteni,

üstdob, konga és lágy basszus,

lüktető, erőteljes ritmus,

a szaxofon keserédes futamai

pontos „verssorok”,

érthető gyönyör,

érthető fájdalom;

aztán csönd.

És remélhetőleg egy mosoly is.

Fotó: Pinterest