Keserű anziksz fogra, pálinkára, pedagógusra

Csak forgassa a szájában, drága – jóféle kisüsti –, úgy el fog zsibbadni a szája, hogy nem fog érezni semmit. Na, ez a fogó jó lesz, múltkor a malacnak is ezzel húztam ki a letörött fogát, mert szegény pára enni sem tudott, annyira fájt neki. Ne idegeskedjen, a pálinka fertőtlenít, rendben leszünk. Nyelje le nyugodtan, ez majdnem olyan stresszoldó, mint a szex. 

Atyavilág, maga pedagógus? Valaki nagyon haragszik magukra odafent, jobban járna, ha őstermelő lenne, tudja, a természet lágy öle, meg a krumpli, paprika, egyebek, de úgy hallom, a helyi dobozgyárban is van felvétel, három műszakban kétszer annyit kereshetne, mint tanárként. Jaj, ne szégyellje már magát, hogy három diplomával nem tudja eltartani a gyerekeit, ha gázszerelő vagy futsalos lenne, biztosan jobban futna a szekér, de nem lehet mindenki mindenkinek a barátja. Ne sírjon már, inkább adok magának még egy kis pálinkát, ha ilyen szerencsétlen, hadd zsibbadjon az a fog. 

Tessék elképzelni, én is úgy jártam a múltkor, hogy nagyon fájt a fogam, velem egyébként is gyakran előfordul, hol erre fáj, hol arra, szóval, bebicikliztem a fogorvoshoz, az SZTK-ba, de a biztonsági őrnél nem jutottam tovább. Nézegette kis füzetkéjét, aztán hosszas gondolkodás után közölte, 2026. márciusra tud időpontot adni, reggel nyolcra. Természetesen felháborodtam, nekem most fáj a fogam, nem hat év múlva; nincs orvos, nem is lesz előbb, förmedt rám, aztán kizavart; ha nem tetszik, a szomszédban van magánrendelés, menjek oda. Vagy Ausztriába. Kemenes doktor már ott rendel. 

Fiatal, csinos hölgy ült ott, felvette az adataimat, aztán közölte, a vizsgálat tizenkétezer, a fúrás huszonháromezer, a gyógytömés negyvenkettőezer, melyet néhány hét múlva ki kell cserélni rendes tömésre, az már csak hatvannyolcezerbe kerül. Elkerekedett szemmel bámultam rá, még a fogfájásom is elmúlt; és ha csak kihúzza?, kérdeztem. Az csak negyvennyolcezer, felelte bájosan. Én bizony ennyiért most tíz fogat is kihúzok. Fogtömést nem tudok csinálni, bár egyszer a komámmal kipróbáltuk, az epoxit gyanta két napig bírta, a foga háromig. 

Ne féljen, egy pillanat lesz az egész, nyissa nagyra a száját, na, már kint is van, de maradt elég, úgy látom. Igyon még egy korty pálinkát, hogy összehúzza a sebet! 

Ne sírjon, egyszer majd jobb lesz, egyszer, én megmondtam az asszonynak is, nem bírom az örökös harckészültséget, nem lehet állandóan háborúzni, belekötni mindenbe, mindenkibe, miközben kivan a seggünk a gatyából. Ő se hallgatott rám, nem is beszélek vele. Persze, nem mehet minden értelmes ember világgá, mert akkor tényleg csak a hülyék maradnak itt; szomorú ez, kérem, én is tudom, hát, visszavonultam, befogtam a szám, nem beszélek, nem olvasok, nem írok; megtapasztaltam régen, milyen az, amikor a hatalom vicsorgatja a fogát, akkor is félelmetes volt, most is az, pedig még nem is járnak a nagy, fekete autók a fekete bőrkabátos ipsékkel. Szeretem a történelmet, azt hittem, már csak könyvekben fogok olvasni az emberi gyarlóságról és aljasságról, de úgy látom, még nem múlta idejét egyik sem, pedig tudhatná a hatalom, legalább a tanulmányaiból, ha nem bliccelte el az általa gyűlölt iskolát, hogy előbb-utóbb levágják a tolvajok kezét, a gazembereket börtönbe csukják, de az is lehet, hogy fejen basszák a szívlapáttal! Bocsánatot kérek, hogy ilyen nyers vagyok. Elszomorít ez a világ, szellemi kútmérgezés folyik, a javából, évtizedek múltán is lesz olyan, aki nem gyógyul ki belőle. Na, végre, látom, már mosolyog, kedves! Még egy kis pálinkát?

Művész: Yuri Firsanov