Az öregedő férfiak „diszkrét bája” a pénz, Komoródi Alajos is sokkal jobban mutatna egy fekete hármas BMW-ben, mint a harminckét éves szürke papír Jaguárban, sokkal kisebbnek látszódna sörhasa, nagyobbnak a farka, s ahogyan lobogtatná a szél – még ki nem hullott – néhány szál haját, azt Alain Delon is megirigyelhetné; a Pierre Cardin öltöny kiemelné görögösen metszett cserpák orrát, a zsebében lapuló kötegnyi húszezres különös kisugárzással ruházná fel táskás, vizenyős, szürke szemét, a zsíros bankszámla gyönyörű, fiatal hölgyeknek venné eszét, mely esemény ugyan megkívánná pszichoanalitikusok közbenjárását, ám a világ csak ilyen, Mammon isten ügyeskedése a Komoródi Alajosokból Adoniszt varázsol, összetöri az összes tükröt, levetkőzi az összes gátlást, a tudatalattiba taszítja az összes gusztust, feszesebbé válnak a popsikon a falatnyi szoknyák, teltebbekké és mélyebbekké idomulnak a dekoltázsok, fátyolosan erotikussá rebbennek sokatmondó pillantások, vadítóan párzásra ösztönzőek a finoman megnyíló, telt ajkak.
Szerződéses gyönyör, nem több annál, miközben a költők kardjukba dőlnek, még jobban jajonganak a szerelem gyönyörűségéért, a beteljesületlen vágyakért, az imádott hölgy egyetlen elutasító pillantásáért is, s ha már BMW nem jut, legalább legyen vers, legyen rím, legyen szerelem.
Komoródi Alajosnak viszont egyetlen szerencsétlen Trabantja van, egy harmincéves kockaháza a kertváros szélén, amit még harminc éve építettek kalákában a családdal, barátokkal, a hálószobai radiátor huszonkét éve javíthatatlanul, de teljes megbízhatósággal csöpög, a fürdőszobában az öntöttvas kád régi fénye már megkopott, az ajtókról, ablakokról pereg a festék, Komoródiné Hajas Aranka pedig mindig is nagy feneket kerített a dolgoknak, a Szívek szállodája a kedvenc sorozata, a Barátok köztből kiábrándult, amióta Berényi Andrást kiírták a sorozatból, esténként csak ritkán nem fáj a feje, ha férje otthon van, akkor mindig, szóval, bonyolult és szövevényes az élet, a csodákra nem lehet hagyatkozni, mert nincsenek csodák, bár a férfi minden vasárnap reménykedik, hogy az ő öt számát húzzák ki a lottósorsoláson, s néha még lottószelvényt is vásárol.
Az öregedő férfiak „diszkrét bája” a pénz, mely időlegesen gyógyítja a fejfájást, a krákogást, a horkolást, izmokat teremt, széles vállat, karcsú derekat, csábos tekintetet és majdnem minden egyebet – míg a halál el nem választ.
Fotó: pinterest
6 megjegyzés:
Micsoda tükör! Gratulálok József!
Köszönöm István!
Csak kevesen néznek bele!
Tipikus emberi gyarlóság, hogy mindenkinek az kell, ami nincs. Ami van, nem becsülik meg, mindig mást akarnak, pedig a szépség nem a BMW-ben rejlik. Felénk például Trabanttal hamarabb hódítanak a férfiak. Minden évben van nálunk egy találkozó, csodaszép Trabik vonulnak fel. Mondjuk az még soha nem jutott eszembe, hogy a vezetők hasát vagy farkát figyeljem. :)
Egyébként nem adnám a verselést egyetlen BMW-s uraságért sem, de ez kissé kifordítva is igaz lehet. A BMW-tulajdonosok nem faragnak verslábakat, rímeket, és gyakran fordul elő, hogy faragatlanok.
Akinek nincs csodajárgánya, valóban írhat a vágyairól, ha már más öröme nem marad, hiszen minden tollforgató beleszalad ebbe. Álmokat szövögetünk, és örökös elégedetlenek vagyunk, miközben „terülj asztalkám” kínálgatja magát előttünk, a bőség zavarával.
Jó írás, elgondolkodtató. Terjeszteni kellene, akár az országutak mellett is, mert sajnos épp azok nem olvassák, akikre illik az ing. Ha mégis belenéznek a tükörbe, gyorsan elfordítják a fejüket, nehogy magukra ismerjenek, mert manapság az önkritika alig ismert (vagy elfeledett) fogalom.
Gratulálok, Joc, nagyon tetszett! :)
Szeretettel: Kankalin
Jó írás. Fricska. Talán vannak is sokan öregedő férfiak, akik „diszkrét bája” ennyiben ki is merül. Szeretem az írásaidban ezeket a karaktereket. Az Alajosokat és bájos sorozatfüggő nejüket. Sajnos a mai világban - tisztelet a kivételnek -, nem az emberi értékek az elsődlegesek, a pénz nagyobb mértékben dominál. Bevallom, mosolyogtam és ez már jó, mert ha egy írás mosolyt csal az arcomra, az maradandó élmény.
Áruld már el nekem, hogy miért ilyen nagy betűkkel teszed fel az írásokat?
Figyelmességből talán, a rosszul látó öregedő emberekre tekintettel, akik olvasnak is téged?
Itt jártam, olvastalak, élmény volt. :)
Vox
Kedves Kankalin!
Egy „nagy” ember mondta, hogy „mindenki annyit, amennyije van”, és ezt el is hitték az emberek, hát, mindenki többet akar. Persze, ezek örökké csak álmok maradnak, a nyertes lottószelvény még nem sok ember kezében fordult meg.
Egyébként teljesen igazad van, a BMW-sek nem írnak verseket, nem is olvasnak verseket, őket teljesen más érdekli. Azt nem tudom, hogy minden tollforgató írásaiban a vágyairól ír-e. Most, hogy mondod, elképzeltem magamat egy BMW-ben, jól mutatok, valóban, ám az én fejemben ez nem sokat változtat a világról alkotott képemen.
Az önkritika pedig tényleg nem divat mostanában.
Örülök, hogy tetszett az írásom!
Joc
Kedves Vox!
Örülök, hogy mosolyt csaltam arcodra, Mammon világában már ez is biztató. Az értékek, az emberi értékek kicsit sem számítanak, persze, tegyük hozzá, tisztelet a kivételnek. Én sem hiszek már bennük, eltelt hatvan évem alatt nem vezettek sehová, ám már öreg vagyok ahhoz, hogy gazember legyek, így csak az értékek, az emberi értékek maradnak fontosak a számomra.
Nyilván gondolok a rosszul látó öregekre, amikor ilyen nagybetűkkel szedem a szöveget, netán már én nem látok jól, de igazad van, majd igyekszem figyelni.
Joc
Megjegyzés küldése