Csak egy civil vagyok,
egy civil,
ki néha ír,
olykor olvas,
ám ordas eszméket
nem méltányol,
hazudjon bármit
is a pap,
kántáljon bármiről
a kántor.
Csak egy civil vagyok,
egy civil,
díj, íj nem,
csak megszorított
nadrágszíj jár nekem,
létem érdemtelen,
szellemem átkos,
önző módon óhaj,
sóhaj és vágy mardos.
Csak egy civil vagyok,
egy civil,
aki mindent kibír
(szinte),
kinek van inge, gatyája,
néha imája, baja, bája,
és csak dumál – hiába.
Csak egy civil vagyok,
egy civil,
már elmúlt a nihil,
akaratos vagyok,
engedetlen,
mert vadul szerettem,
netán gyöngéden,
ám én is csak rész vagyok
az egészben.
Csak egy civil vagyok,
agyhalott lét helyett
már semmiből sem engedek,
Isten hallgat,
nem mondja,
hogy elég,
emberi szavakból áll össze
minden gyűlöletbeszéd,
ökölben a kéz –
meneküljön minden piréz!
Csak egy civil vagyok,
nem érdekel a harc,
de ott a szekrényben
a kard, fényesen,
mert én még emlékezem,
hiába ijesztgetne a sötétségbe
rejtőző alak,
hiába emelne
áthatolhatatlan falat,
én civil vagyok,
nem ellenség! –
és besorozhatatlanul
örökké szabad!
Fotó: pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése