2020. szeptember 28., hétfő

Pillanatfelvétel az esőről

Tántoríthatatlanul zuhog az eső, mondhatnám, hogy gyűlölöm, de megrettenek az érzéstől, mert oly távol áll tőlem bármiféle gyűlölet, mintha nem is létezne, hát, nem gyűlölöm az esőt, legfeljebb nem kedvelem; nem kedvelem a szürkeségben tocsogó égboltot, a színe vesztett világot, mely most még kiábrándultabbnak, még reménytelenebbnek látszik; a Keleti pályaudvaron is dől be az eső, végigcsorog a lyukas csatornákból kiszökve, a tető apró résein át, Nyugat-Balkán, Kelet-Európa lepukkadt arca, kosz és szemét, pedig most menekültek sincsenek, ideiglenesen megvédtük magunkat, tőlük, maradt a saját szemetünk, a saját szemétdombunk, saját kukorékoló kakasaink – mégis tetszik a tánc az esőben.
Válaszreakciókba sűrűsödik a hétköznapok kilátástalansága, egyszerű mondatokba, még egyszerűbb üzenetekbe, píártanácsadók napestig törik ezen fejüket, harc van, szinte háború, csörtetnek mindent letarolva a kommunikációs kommandósok, állig felfegyverkezve, lőnek mindenkire, aki megmozdul, aki látható, aki ellentmond, aki ellenáll, jól körülhatárolható az ellenség: az ellenség az, aki nem mi vagyunk, aki nem ért bennünket, aki nem azt mondja, amit mi, aki...
Végtelen variációs lehetőségek mutatkoznak a harcra, a gyűlöletre, a mutogatásra, Mammon istennek semmi sem drága, semmi sem.
Tántoríthatatlanul zuhog az eső, a fekete esernyő sem véd meg eléggé, az esernyős kitűző sem; apám kommunista volt, nagyapám alkoholista, én meg nem lettem senki, se pártmunka, se bor, se sör, se pálinka, nyilván a fene eszi meg az egészet, öreg vagyok már celebnek, forradalmárnak, seggnyalónak, vasalónak, unicumos üvegnek, papírzacskónak; régen sem bírtam az állami ünnepeket, ma sem kedvelem egyiket sem, fekete ruhás, kopasz fickók masíroznak, a mikrofonok nem recsegnek bele az idióta mondatokba, Kelet-Európa csöndesen szemléli új földesurak dorbézolását. Halál előtti állapot, aztán majd új feltámadás, a hisztis boszorkányok alacsonyan szállnak, nevetek ezen, az euró magasan, az életszínvonal a béka segge alatt, de az eső ezt már nem mossa el, hiába zuhog szakadatlanul, a pillanatfelvétel örökre bevés mindent.



Fotó: pinterest

4 megjegyzés:

Királdi-Kovács István írta...

Nem! El nem mossa legfeljebb a rátelepedett mocskot mossa le, és csinál belőle hordalékot, ezzel kanális minőségűvé tenni az élet teret. Nem mellesleg az eső után tisztábban látjuk azt amit jó volna ha nem is látnánk, mert nem lenne létező. De sajnos az, és Te mindig rávilágítasz, sokkal tisztábban, mint az általuk lecserélt lámpák.

Horák Andrea Kankalin írta...

Bármennyire súlyos a téma, jó volt újra találkozni pillanatfelvételeddel, mert kaptam egy kis önigazolást arra vonatkozóan, hogy ezt az írást nem mossa el az eső. Most is erről az oldalról közelítem meg, és máris megvan a pozitívum, melyre minden helyzetben szükség van, az általad felvázolt körülmények között még jobban.
Mondhatnám, "nyugaton a helyzet változatlan", de talán mégsem, mert az eső sok mindent megváltoztatott, hiszen képes mosni, frissíteni, sőt, szivárvánnyá válni is. Minden nézőpont és viszonyítás kérdése.
A világ szennyét semmilyen eső nem mossa tisztára, annyira bemocskolódott, de azért valamennyire vigaszt adhat, hogy ugyanannak az esőnek más szerepet is osztottak, és ezt a szerepet elég jól játszotta, játssza.
Így válik a pillanatfelvétel egy fotóalbum fontos részévé.
Emlékezetes írás, jó írás. Gratulálok, Joc!
Köszönöm, hogy olvashattam. :)

Szeretettel: Kankalin

Egervári József írta...

Köszönöm István!
Kell az eső, hátha megtisztulunk kicsit, de az is lehet, hogy már viharra van szükség!

Egervári József írta...

Szia Kankalin!
„Nyugaton a helyzet változatlan”, valóban, az eső után pedig gyakran jön szivárvány, ez a változat nekem is tetszik, ám sajnos nem mindig ilyen szép az élet, van olyan, amikor annyi eső ömlik az ég csatornáiból, hogy sártengerré válik minden, mi pedig levegő után kapkodva fuldoklunk. Persze, a szivárványos variáció sokkal jobban tetszik, ránk férne már, hogy elcsendesedjen a harc, józan megfontolások mentén működjünk, megértve és tisztelve egymást, megbecsülve az esélyeket, a lehetőségeket, mert az élet nem egy pillanatfelvétel (ha emlékezetes is), hanem egy film.
Köszönöm értékes véleményedet, sokat tett hozzá az írás megértéséhez.
Joc