Krivacsitz bácsi Vakarekkel ácsorgott a ház előtt, már túl voltak két stampedlinyi finom házi barackpálinkán, beszélgettek, élvezték a napsütést, boldogok voltak, hogy végre itt a tavasz.
Sümegi, az utca végén lakó pék biciklizett el előttük, odakiáltott az öregnek, hogy vén kommunista, már megint vörös virágokkal ültetted be a házad elejét?
Néhány pillanat múlva Zsákai órásmester tekert el az utca túlsó oldalán, odaszólt rekedten, hogy vén fasiszta, idén is nyílik majd fekete tulipán a házad előtt?
Aztán Bozóki kőműves és ács-állványozó tolta talicskáját a szemközti ház előtt, morogva intett át a két öregnek, hogy idén már ne ültessen narancssárga kormánypárti virágokat a ház elé, mert úgy is hamarosan más lesz a divat.
Végül Kobócné, a közismert lekvárfőző és házisárkány gyalogolt el előttük, megfenyegette mutatóujjával Krivacsitz bácsit, hogy ne dugdosson le ész nélkül mindenféle virághagymát a háza elé, nem Ámerika ez itt, van nekünk rendes nemzeti virágunk elég!
Krivacsitz bácsi és Vakarek egymásra nézett, nem szóltak egy szót sem, csak élvezték a napsütést, a váratlanul betoppanó tavaszt, az éledő, szépséges természetet, ám abban a pillanatban mindketten mérhetetlen szükségét érezték még egy kupica finom barackpálinkának, csak úgy, hozzávetőleg, a józanság jegyében.
Fotó: Pixabay
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése