Love story

A roskadt tetejű házak megfakult cserepeit benőtte a moha, de a magas kerítésektől ölelve mégis büszkén fogták közre az aprócska teret, melynek árnyas fái alatt szaladozott a két gyerek. 

– Játsszuk azt, hogy szépek vagyunk, mint a mesebeli hercegkisasszony és a királyfi – penderedett nevetve a kislány a kisfiú elé, szoknyáját megcsippentette alul apró ujjaival, akár egy balerina, kihúzott, egyenes háttal táncolta körbe. 

– Én inkább erős akarok lenni – ágált a fiú. 

– Persze, te már erős vagy! 

– De szép nem tudok lenni. 

– Dehogynem! 

– Nem tudok. Most esett ki elöl két fogam, szeplős vagyok, a hajam mindenfelé kunkorodik, a füleim elállnak. 

A kopaszodó férfi napok óta figyelte őket, már tudta, mikor mennek haza, hol laknak. Rágyújtott egy cigarettára, a füstöt mélyre szívta, egészen sokáig benntartotta. Halványkék csíkos inge hátára tapadt az izzadtságtól. Kövér volt. És kicsit büdös. Nem nagyon, csak kicsit. Zavarta saját szaga, de hiába zuhanyozott le, félóra múltán ismét érezte az orrfacsaró szagot. Ettől dühös lett. Eljött az idő. 

A gyerekek elindultak haza, ő megszaporázta lépteit. Gyorsan beérte őket. Fekete bőrtáskájában cukorkák és csokoládék lapultak. Izgatottság és félelem szárította ki torkát, nem tudta eldönteni, melyik volt az erősebb, de régi ismerősként kopogtattak elméjében. 

Autója egy szűk keresztutca sarkán állt, akár egy prédára leső fekete vadállat. Ez a hasonlat tetszett neki. Az öreg Ford nem reagálta le a minősítést. 

Gyorsan szóba elegyedett a gyerekkel, ebben már nagy gyakorlata volt, a cukorkák és csokoládék csörgő papírjának hangja még izgatottabbá tette. 

A kisfiú alig szólt valamit, bizalmatlanul méregette az enyhén bicegő, kövér, ziháló, izzadó férfit, aki szinte csak a kislányra figyelt. Idegesen forgatta fejét, minden járókelő, elhaladó jármű, minden apró mozzanat éles fénnyel, mérnöki pontossággal rögzült memóriájában. Nem tévedhet, nem hibázhat, mert az végzetes következményekkel járna. Ez a kurva kiskölyök idegesítette, bár tudta, a következő saroknál le fog kanyarodni hazafelé. Úgy is történt. 

Már csak száz méter. A kislány csacsogott, kérdezősködött, tömte magába az édességet, de már nem nagyon figyelt rá, a jól ismert izgalom szétáradt testében, elhalványította kétségeit, félelmeit, gyávaságát. 

– Gyere csak, van még itt valami – mutatott az autója felé. Kinyitotta a hátsó ajtót, hirtelen mozdulattal megragadta a kislányt, be akarta tuszkolni a hátsó ülésre, de nem tudta, a lány vadul kapálózott és visított. 

– Kövér disznó! – üvöltötte a kisfiú, vad erővel belerúgott a férfi lábába, aki felnyögött a fájdalomtól, elengedte a kislányt. 

Megfordult, hogy elkapja a másik gyereket, kezét ökölbe szorította és már ütött is, abban a pillanatban, amikor a kezében lévő méretes kő a halántékához csapódott. Szédelegve botorkált át a jármű másik oldalára, beugrott a volán mögé, csikorgó kerekkel elhajtott. 

A kisfiú a földön feküdt, arccsontja megduzzadt, hányingere volt, szeméből folytak a könnyek, szédült. 

– Ne nézz, most még csúnyább vagyok – szólt a kislánynak, de rá sem pillantott. 

– Nem, nem vagy csúnya – felelte a lány. – És erős is vagy, meg bátor. 

A kisfiú nem válaszolt. Elpirult. Szerette a lányt. Főleg a szemét és a hosszú, szőke haját. Nagyon fájt az arca. Indulni kell, apja így is nagyon haragudni fog, hogy ismét nem ér haza időben. A saroknál együtt kanyarodtak el. A kislánynak be nem állt a szája.

Fotó: pinterest