Csókolom a kezüket is, hölgyeim, üdvözlöm önöket, uraim! Ma én vagyok az előadó, örülök, hogy erre az önkéntesen kötelező programra jelentkeztek. Béla vagyok, III., vagy IV., netán VI., nem tudni, még folyik a családfakutatásom, de majd kiderül. Mindjárt elmondom, mi lesz a mai menü. Én egyébként mindenevő vagyok, bármit elém tesznek, megeszem, nem válogatok! Nem húzom a számat, mert tisztelem a szakács munkáját.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Akkor vágjunk bele!
A mai világban nem engedhetjük meg magunknak, hogy fintorogjunk, kipcsak és dakota őseink dicső tettei arra ösztökélnek bennünket, hogy vállaljuk fel a harcot mindenkivel, aki mást mond, mint mi.
Nem látom önökön a lelkesedést; kisasszony, nem most kellene reszelni a körmeit!, ja, hogy ön kántortanító? Értem. Szóval, nem nagyon lelkesek, ám sugárzik önökről a kellő magyarság- és nemzettudat hiánya. Ezen most segíteni fogunk. Ne felejtse nyitva a száját fiatalember, megállapításom helyénvaló, hiszen önök a nemzet napszámosai, örökmécsesei, LED-füzérei, akiknek világítani kell, akár a csernobili portásnak, aki rosszkor aludt el. Persze, önök nem annyira álomszuszékok, hiszen az önök hivatása beindítja az eljövendő generációk fejében a kóborló, unatkozó neuronokat, az önök hivatása felerősíteni a hazaszeretet mély érzését, hagyományaink tiszteletét, ám az ember – önök is jól tudják – nem loboghat össze-vissza, mint egy majdnem csumára égett gyertya az őszi szélviharban; a lobogás metodikáját most általam megismerhetik, mert az tökéletesen meghatározott, kilengések és elhajlások nélküli, kihúzott derékkal, egyenes gerinccel, tiszta tekintettel ajánlkozva a feljebbvaló irányába!
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Ez a legfontosabb célja továbbképzésünknek, hogy tiszta tekintettel és szívvel álljunk a Jóisten előtt, aki kereszténynek, megbocsátónak, elfogadónak és alázatosnak teremtett bennünket! Ifjú kollégák, ne vesszenek el a matematika kiismerhetetlen útvesztőiben, ne bonyolódjanak bele a nyelvtani szabályok borzalmaiba, ne higgyenek a tudomány mindenhatóságában, az önök feladata – nemzetileg, együttműködésileg, rendszerileg – az, hogy az eljövendő nemzedékekből igaz, jó magyar embert neveljenek, akinek erős és megingathatatlan a hite, a magyarság- és nemzettudata, kikezdhetetlen a nemzet és a nemzetvezető irányában érzett tisztelete, aki jó keresztény, megbocsátó, elfogadó és alázatos. Na, ezt most nagyon szépen megfogalmaztam.
Pártunk és kormányunk – nem fukarkodva az anyagi támogatással, mert a harchoz pénz kell, paripa és fegyver – felállított egy munkacsoportot, melynek én is büszke tagja vagyok. Ez a képzés a munkacsoportunk átgondolt, megtervezett, az utolsó mozzanatig kiszámított produktuma. Megállapításaink örök érvényű vezérlőelvek megalkotásában csúcsosodtak ki. Önök, tisztelt ifjú kollégák, már a jövő pedagógusai, a haza büszkeségei, erős magyarság- és nemzettudatuk a szellem bevehetetlen végváraiként állnak majd a haza szolgálatában, önök szent missziót visznek végbe, hittel, akarattal, becsülettel. Ifjú kolléga, igen, a misszionáriusok nem nagyon kapnak fizetést, de önöket kárpótolni fogja mindenért a sikerélmény, a csodálatosan futballozó gyerektömeg, a csillogó szemmel magyar nótát, Ákos és Nagy Feró dalait éneklő lányok és fiúk hada, Wass Albert verseit áhítattal szavaló nebulók tömege, akik a jövendő hadserege.
A pedagógusok eddig is példaképei voltak a társadalomnak, hiszen türelemmel, visszafogottan, csöndesen viselték sorsukat, hivatásuk nehézségeit, a megnövekedett feladatokkal járó terheket. Én is büszkén tekintek most itt önökre, mert nem fognak hallgatni a hőzöngő csőcselékre, a sötétben bujkáló külföldi ügynökökre, hiszen idősebb kollégáik se nagyon lázadoztak, nem nagyon sztrájkoltak, nem nagyon ellenkeztek. Az én szememben, tisztelt hölgyeim és uraim, ez az igazi hazaszeretet, amikor valaki belátja, nem szabad rebellisnek lenni, akkor van rend, akkor működik minden jól, amikor a nép elfogadja vezetőinek igazságát, amikor a nép képes felemelkedni a magasztos eszmékhez, amikor a nép nem elégedetlenkedik, mert megérti, „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!”
Mit csinálnak? Üljenek vissza a helyükre! Miféle viselkedés ez? Most akartam rátérni a gyakorlati részre. Még most következett volna a közös ima! Jaj, basszus, lázadó csürhe! A mai fiatalok sem a régiek már!
Halló! Üdvözletem, főnök! Nem fog menni. Új projekt kell. Nyolc milliárd elég lesz rá. Igen, főnök, igyekezni fogunk, tudom, hogy szorít az idő. Keményebbek leszünk, teljesen érezhető volt a lázadás szaga, de nehogy az esernyő mondja már meg, hogy mikor essen az eső. Dehogy, főnök, most épp nem esik. Értem, főnök. Felhívom a püspök urat, a propagandaminiszter urat, a Fradi kemény magjának vezetőjét is. Igen, főnök. Csókolom a nagyságos asszony kezét! Dehogy, főnök, eszemben sincs csókolgatni a nagyságos asszonyt, ezt csak udvariasságból, tisztelettel mondtam. Minden rendben lesz, főnök, rend lesz itt, megígérem. A legjobbakat kívánom, főnök!
Fotó: Science Meetup
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése