APRÓSÁGOK 16.

Piacon

Buzwak Gedeon a piacon téblábolt, vöröshagymát keresett, de minden árus széttárta a kezét, épp nincs, mentegetőztek, tudja, a klímaváltozás és a multik, egyébként is mindenki azt termeszt, amit csak akar. Buzwak Gedeon értetlenül ácsorgott a Nyugat-balkáni asztalocskák előtt, a pörkölt hagyma nélkül íztelen, jelentette ki határozottan, miféle elbaszott ország lett ez?

A piacon megállt a levegő a kicsapó elektromosságtól, mindenki mozdulatlanságba dermedt, a káposzták félve kukucskáltak ki a színes műanyag ládákból, a krumplik rémülten egymáshoz bújtak, a besúgók zsebükbe nyúltak, ahol a toll és a jegyzettömb lapult, néhányan okostelefonnal fotókat készítettek.

Buzwak Gedeon elmosolyodott. Én káposztával is szeretem a pörköltet, gesztikulált hevesen. És egyébként is, éljen a király! Zsuzsvazsek Bözsi, a piaci kofa, aki öreg volt és kövér, hahotázva nyújtotta a férfi felé a tömött szatyrot; két kiló, hatszázhatvan lesz, vagy két euró. A szatyor mélyén két fej vöröshagyma is lapult, Zsuzsvazsek kacsintott; nem kell mindig dumálni, éljen a király!

Rendes magyar

– Will Shakespeare vagyok, a pír elönti orcám, a por belepi hajam, költő vagyok, író, drámaíró, és alaktalan – vigyorgott bájosan Keceli Cecil, levágott egy esetlen piruettet, majdnem el is esett. Csoros Arnold bambán nézett rá.

– Baszkikám, te hülye vagy? Azt mondtam, add ide a pénztárcádat – mordult rá az idétlenül vigyorgó költőre, íróra, drámaíróra, megragadta grabancát és a fal mellett magasba emelte, csak úgy sistergett a férfi balonkabátja a téglafalon. Keceli lábai – akár egy marionettbábnak – élettelenül himbálóztak.

– Nem, nem vagyok hülye, három diplomám van – felelte sértődötten a költő, író, drámaíró. – Pénztárcám viszont nincs. Az ily módon megnyilvánuló erőszak visszavezethető a nehéz gyermekkorra, a csonka családra, az esetlegesen súlyos nélkülözésre, valamint a kibékíthetetlen társadalmi ellentétekre, melyekben az iskolázatlan, tanulatlan réteg – felismerve helyzetének kilátástalanságát – vad agresszióval igyekszik megszerezni a feltétlenül szükséges megélhetési javakat.

– Ne okoskodj. Add elő a lóvét.

– Mondtam, hogy nálam se pénz, se pénztárca.

– Nincs pénzed, kis köcsög? –ámult el Csoros.

– Nincs. Úgyhogy elengedhet – zihálta Keceli.

– De zsidó vagy.

– Nem vagyok zsidó.

– Cigány ilyen tejfeles képpel nem lehetsz.

– Nem vagyok cigány.

– Akkor most mit csináljak veled? Miféle név az a Sexpír?

– Angol!

– Na, akkor ez a baj veled. Nem vagy magyar.

– De. Magyar vagyok. Ez csak a művésznevem.

– De miért angol?

– Mert a Nagykovácsi Gedeon hülyén hangzana.

– Gedeon vagy?

– Nem. Cecil.

– Menj, ver téged a sors nélkülem is.

Keceli Cecil leporolta a nadrágját, megigazította a nyakkendőjét, sandán nézett a nála két fejjel magasabb Csorosra.

– És ha zsidó, angol, cigány, Gedeon lennék? – kérdezte halkan. Akkor már nem élnél – veregette meg Csortos Keceli vállát. – De ne búsulj, nem lehet mindenki rendes magyar.

Magyar Nemzeti Digitális Archívum