Ajaj

Krivacsitz bácsi Vakarekkel ácsorgott a ház előtt, már túl voltak két stampedlinyi finom házi barackpálinkán, beszélgettek, élvezték a napsütést, boldogok voltak, hogy végre itt a tavasz.

Sümegi, az utca végén lakó pék biciklizett el előttük, odakiáltott az öregnek, hogy vén kommunista, már megint vörös virágokkal ültetted be a házad elejét?

Néhány pillanat múlva Zsákai órásmester tekert el az utca túlsó oldalán, odaszólt rekedten, hogy vén fasiszta, idén is nyílik majd fekete tulipán a házad előtt?

Aztán Bozóki kőműves és ács-állványozó tolta talicskáját a szemközti ház előtt, morogva intett át a két öregnek, hogy idén már ne ültessen narancssárga kormánypárti virágokat a ház elé, mert úgy is hamarosan más lesz a divat.

Végül Kobócné, a közismert lekvárfőző és házisárkány gyalogolt el előttük, megfenyegette mutatóujjával Krivacsitz bácsit, hogy ne dugdosson le ész nélkül mindenféle virághagymát a háza elé, nem Ámerika ez itt, van nekünk rendes nemzeti virágunk elég!

Krivacsitz bácsi és Vakarek egymásra nézett, nem szóltak egy szót sem, csak élvezték a napsütést, a váratlanul betoppanó tavaszt, az éledő, szépséges természetet, ám abban a pillanatban mindketten mérhetetlen szükségét érezték még egy kupica finom barackpálinkának, csak úgy, hozzávetőleg, a józanság jegyében.

Fotó: Pixabay

Érdeklődés hiányában

A szavak szövedéke olyan, akár a ragadós méz, elolvasod, talán elsőre nem is fogod fel, talán nem is érted teljesen, ám hozzátapad elmédhez, a tudatalattidhoz, vagy megmérgez, vagy szellemi csúcsokra irányít, fejtegette áhítatosan Gorombás Edömér, koccintásra emelte poharát, melyben olajosan ringott az aranysárga barackpálinka; a tél csak vigyorgott, visszahúzott karmokkal, még se fagy, se hó, se jég, a kocsma melegében a közösségi összetartozás izzadtsága lengte körül a nihilista vigyorokat.

Egy frászt, barátom, egy frászt!, csóválta meg fejét Körősfői Géza; amikor a szövegértés olyan szinten van, mintha ákombákomokat festenél a parlament falára, akkor az a leharcolt emberi elmében továbbra is csak ákombákom marad; vedd le tudományos szemüvegedet, vedd le zakódat, kicsit kócold össze hajadat, és legyél hétköznapibb. „Egymondatos” aggyal igyekezz gondolkodni, Hitler is megírta ezt, a tömeg egyszerre csak egy problémára tud koncentrálni, kettő már összezavarja, a siker nem az igazságban, hanem az egyszerű tálalásban keresendő. A demokrácia túlságosan bonyolult, túlságosan tudományos.

Gorombás néhány pillanatig nem tudta eldönteni, hogy barátja szórakozik vele, netán hülyére veszi, ám logikailag ez értelmezhetetlennek látszott, a barátság komoly dolgokban nem tűri a mellébeszélést. Egy részeg fickó leborult a székről, megmerevedve bámulta a plafont, göcsörtös ujjaival a levegőt markolászta, koszos, fekete körmei akár egy héja karmai, áldozatért hadakoztak, netán csak segítségért. Kőrösfői érdeklődve bámulta a férfit, de nem mozdult, a halál előtti állapot olykor évtizedekig tart, jegyezte meg halkan barátjának; az agónia lassú és kegyetlen, a sejtekben zajlik a háború élet és halál között, a tudat és az ösztön nem hadakozik már, mivel csak az ösztön létezik, a túlélés kiirthatatlan ösztöne, az utolsó lélegzetvételig.

Gorombás némán bólintott; egy tudományos kísérlettel igazolták az angolok, hogy a szegénység, a kilátástalanság eleve esélytelenné teszi az embert, nincs alternatíva, nincs kilábalás, nincs esély, csak megdöbbentő vegetáció. Persze, ha egy jachton múlatja az ember a szabadságát, netán még ott is dolgozik, mert első a haza, az más vetületet ad az élet értelmének. 

Kőrösfői nevetett; a múltkor, a parlament előtt mondtam a fiatal rendőrnek, hogy haverkám, nem haragszom rád, de át kell törnöm a kordont; nekifutásból kettejüket borítottam fel, feküdtünk a földön, egymással szemben, és röhögtünk; haverkám, közölte rekedtes hangon, egy kurva ember sincs az épületben, mi a fenének akartok ti ide bemenni?; és igazat kellett adnom neki, a bűnt jelképként fogja fel az ember, az élet bonyolult jelképrendszerek összessége, tudatos és tudattalan, ám a bűn mint jelkép ellen nem sok értelme van harcolni, tüntetni, ha az elkövetőt nem tudod elkapni. Ha elkapod a bűnözőt, akkor a bűnnel már nincs mit kezdeni, az már az igazságszolgáltatás dolga, hogy arányos és méltányos ítélet legyen a vége. Tehát, semmi értelme üres épületek előtt tüntetni, még akkor sem, ha az az ország háza.

Gorombás kért még kettő barackpálinkát és még két sört. Szűk mezsgye húzódik értelmes élet és értelmetlen élet között, a vágyak és a valóság között, a többség soha nem jut át egyik oldalról a másikra, mintha a kasztok között soha nem lenne átjárás. És tényleg nincs.

Erre ittak. Ha van Isten, akkor ezt nagyon rosszul találta ki, még szerencse, hogy van barackpálinka, röhögött Körősfői.

Érdeklődés hiányában azon a napon sem tört ki a forradalom.

Fotó: Euronews