A tolerancia bennünk van.
Ha akarjuk.
Ha nem akarjuk, akkor csak ítélkezünk.
o
Nem érek égig, csak a földig.
Mélyen hajolva, alázattal.
o
A szavak olykor elvesztik
jelentésüket, formájukat,
aljas tövisekké válnak.
Vagy csak nem értjük
egymást.
o
A kocsmák asztalán,
a bádogpultra folyt
sörhabban olykor
megcsillannak az
elveszett álmok.
Egy-egy pillanatra.
Aztán a csapos
letörli.
o
Az ember néha belehal a vágyaiba.
Máskor vágyakozik a halálra.
Közben valójában semmi
sem történik.
Semmi.
o
Valaki mindig meg akarja mondani,
hogy milyen legyen a világ.
Nem kellene a világnak is
szólni erről?
o
Valaki magáévá tehetne,
akár egy nyakláncot,
egy kényelmes cipőt.
Talán ott a baj,
hogy sem nyaklánc,
sem cipő nem vagyok.
o
Meghallgatok mindenkit.
Néha én is elmondanám,
ami bennem motoszkál,
de már elfelejtettem,
hogyan kell.
Hát, nem mondom.
Nem is hiányzik
senkinek.
o
„Persona non grata” vagyok.
Hát, ha már kívánatos
nem lehetek,
valami azért csak
legyek!
o
Azt mondják az okosok,
a szerelemért, a szeretetért
meg kell dolgozni,
keményen.
Régen láttam már ennyi
munkakerülőt.
o
Azt is mondják az okosok,
„a pénz nem boldogít!”
Én azért néha megpróbálnám.
o
Egy reggel arra ébredtem,
hogy nem élek.
Nem tetszett.
Még a kávé sem esett jól.
o
Valamikor utáltunk a
„Legvidámabb barakkban”
élni.
Most utálunk az örökös
árokásók, gyűlölködők,
hazudozók között létezni.
Nem kellene már
tenni valamit?
o
Azt mondják, morgós
öregember vagyok.
Az én koromban
már előfordulhat,
ám rácsodálkozom,
hogy morgásom oka
a kutyát sem
érdekli.
o
Lefestem feketével az összes betűt,
szót, mondatot,
melyet papírra vetettem.
Gondoljon mindenki
amit csak akar!
Fotó: Pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése